Karácsony – avagy idejében szólunk!

Valaha a legszebb ünnep volt… Együtt a család, mindenki boldog… Halk zene, éneklés, gyertyaláng, fenyőillat… Most csak csendben nézem a naptárt: augusztus van – pár hét és kezdődik az őrület!

Én ugyan próbálom megőrizni magamnak és a családomnak azt, amit valaha jelentett: a szeretet és a fény ünnepét! Csakhogy egyre nagyobb a kényszer, amivel szembe kell nézni, és ami decemberre kissé tudathasadásos állapotot idéz elő!

A fának nevezett csilivili giccsparádé – melynek immár évek óta saját trendje van – önmagában forgatja a gyomrom. „Idén az arany fa a divat, fehér gömbökkel és masnival” – mi van? Akkor most dobjam ki a gyerekeimet szimbolizáló angyalokat, mert épp nem menő? Éveken át, generációkról generációra szálló díszek jutnak eszembe… a nagymama, aki már csak akkor van jelen Szenteste, ha az ő díszét is felteszem a fára… Szimbólumok, érzelmek…

Hülyeség!

Nézzünk inkább a fa alá! Már szeptembertől erre vár a kereskedelem – ha így megy tovább, lassan húsvét után rögvest erre fognak készülni. És ahogy haladunk a Nagy Nap felé, már egyre inkább csak egy dolog lesz a lényeg: vegyél! Mindegy mit, csak fizess. Akár hitelből! Annál jobb, akkor egyszerre két helyen tejelsz: a bankban és a boltban! Ugye, nem hiszed el, hogy az ünneped érdekli őket? Próbálj meg egy decemberi törlesztést kihagyni, mert ünnep van… – és máris szembesülhetsz a valósággal!

Hogy mit vegyél? Minél nagyobbat, hogy tele legyen a fa alja. És minél drágábbat, mert akkor több a bevétel. És lehetőleg többet és nagyobbat és drágábbat, mint a szomszéd – ha ismered –, hogy az egód is több legyen!

Hogy kinek vegyél? Mert ugye: a gyerek és a házastárs – az evidens. Talán még a szülők is – igen, ebbe sajnos már beleszól az élet: mert lehet, hogy már nincsenek köztünk, lehet, hogy csak „bár ne lennének” – és akkor még ott vannak a nagybácsik, nagynénik, keresztapák, uncsitesók – kinek is kell még venni? És ennél a résznél szokta – az egyébként bejgli és töltöttkáposzta terhelést is jól bíró – gyomrom végképp feladni a küzdelmet: nekem valami olyasmi rémlik, hogy „szeretteinket megajándékozzuk, hogy emlékezetessé tegyük a pillanatot”! Vagy én vagyok a hülye?

Amikor már megvetted a „listásoknak” is a huszonhetedik illatszercsomagot – olcsó és jól néz ki, és a dobozt könnyű becsomagolni – akkor még agyalhatsz azon, hogy miért kell halat enni, ha senki nem szereti?!?

A novemberben kezdődő nagytakarítással – melyet a nagy napon úgyis összemocskol a fa és a csomagolópapír, de az nem számít – még ráérünk, de vannak itt kérdések, amelyekre lehet, hogy nem ártana már most választ keresgélni, amíg nem késő!

Például az, hogy: tényleg erről kell szóljon a karácsony?