Nem, nem tudok leszállni a témáról! Mert olyan életvitelt élek, amely mellett naponta vág arcul az új rendelkezés, súlyos pénzeket dobok ki miatta az ablakon, és igen szépen felfejlesztettem általa a káromkodási szókincsemet!
És azért sem tudok leszállni a témáról, mert „végre” egy sokakat érintő kérdés kapcsán lehetőségem nyílik rávilágítanom, hogy miért nem bírom elviselni azt, amit ma Magyarországon törvényhozásnak neveznek!
Mert ugye „kezdetben vala” egy ötlet: vasárnap az emberek ne a plázákban flangáljanak, hanem legyen együtt a család, zárjanak be a boltok! Az ötlet akár nemes is lehetne, ha elkezdünk a családok szentségéről prédikálni – és figyelmen kívül hagyjuk, hogy ez esetleg mely üzleti érdekeltségeknek jelent komoly előnyt…
És persze, hagyjuk azt is, hogy:
- nem mindenki dolgozik üzletben, így a családok élet ez annyira nem befolyásolja
- igazságtalan azokkal szemben, akiknek akkor is kell dolgozni, ha nem akarnak
- a plázák cukrászdájában, mozijában is tölthetnek meghitt pillanatokat a családok
- ha elég nagyok vagyunk ahhoz, hogy szavazzunk, akkor talán ahhoz is, hogy eldöntsük: mivel töltjük a vasárnapot!
Tehát mindezeket figyelmen kívül hagyva: az ötletet tett követte – a törvényjavaslat megszületett, és a kétharmad elfogadta! Hogy ez az emberek többségének kellemetlenséget okoz? Hogy sokan munka nélkül maradtak, és még többen vannak, akik elestek a szimpatikusan mosolygó műszakpótléktól – bár korábban esetleg belekalkulálták életükbe? Na és…?
Ellenben akad itt pár apróság, amire lehet, hogy illett volna gondolni:
- Nyakunkon a május, indul a turista-szezon! Jó, vegyem meg már hétköznap a karúszót, és ellenőrizzem az úszógumit is, hogy ne a Balaton partján derüljön ki, hogy lyukas – rendben! De vajon mekkora lórúgásként értékelik az ottani árusok, akiknek a hét péntek-szombat-vasárnapból áll, és ebből most egy nap mínusz lett?
- Miből fogja kitermelni a zárva tartó multik melletti kisbolt a változatlan bérleti díjakat, ami havi szinten ettől nem lett kevesebb, de 4-5 nappal rövidebb idő alatt kell produkálni a rávalót?
- Hányan káromkodtak, amikor első alkalommal tértek volna be, hogy vacsorát vegyenek este 10 óra után 5 perccel – de azt a tényt, hogy nem csak vasárnapról szól a rendelkezés: elfelejtették tudatni a közvéleménnyel?
- És vajon hány boltost fognak megbüntetni azért, mert azt már tudja, hogy az alkalmazottja helyett csak ő, személyesen dolgozhat, vagy a családtagja – de azzal nincsenek tisztába, hogy a családtag is csak akkor árulhat, ha legalább egy OKJ-s kereskedelmi végzettsége van? Na jó, krumplit adhat nélküle, de zsömlét már nem… (ez a rendelkezés is megérne egy misét!)
- Ki fogja eltartani a boltosokat, akik ezáltal nem csak vasárnap nem lehetnek a családjukkal, de sokan éjt nappallá téve bent vannak a boltban és már most – egyetlen hónappal a törvény hatálybalépésétől – ki vannak készülve fizikailag és idegileg?
- Mi lesz azokkal, akiknek az üzlete eddig a folyamatos nyitva tartás miatt volt biztonságban a betörőktől, de most meg kell oldják a semmiből a védelmet? Ki téríti meg a pluszköltséget?
És attól tartok, ez még mindig csak a jéghegy csúcsa… hiszen én csak egy újságíró vagyok, nem kereskedő, nem gondolhatok mindenre… de talán így is több dologra sikerült rávilágítanom, mint amennyit figyelembe vettek a rendelkezés megalkotói!
De ez is kevés ahhoz, hogy magam döntsem el: mikor megyek vásárolni és hova… és sajnos – ha mindegyikre nincs is alkalmam így kielemezni – ez a kapkodós, átgondolatlan rendelkezések sora jellemzi gyakorlatilag szinte az összes törvény megalkotását az elmúlt időszakban! Csak épp: azt nem mindig (egyből) a gyomrunkon érezzük meg!