Néha az élet fontos üzenetei a legváratlanabb módon érkeznek meg hozzánk…
Én például az imént jóízűen belapátoltam egy nagy adag mákostésztát és – rohanásban vagyok egy rendezvényre – nekiálltam gyorsan fogat mosni. Észrevettem, hogy az ujjamon is van valami, hát elkezdtem dörzsölni, de a máknak vélt valami meg sem moccant…
…szerencsére, ugyanis nem mák volt, hanem egy nagyon kedves barátom henna munkája – így egyáltalán nem kéne dörzsölgetni! De ennek felismeréséhez egy pillanatra hátrébb kellett vegyem a fókuszt az ujjamról és az egész kezemet látni!
És abban a pillanatban (mármint: miután jól kiröhögtem magam) az jutott eszembe, hogy mennyi időt, energiát fecsérlünk nemlétező mákszemek súrolására, ahelyett, hogy néha megpróbálnánk – akár egy nézőpontváltással kiegészítve – az egész képet látni… Szerintem elég gyakran kiderülne, hogy nem bosszantóan makacs mákszemmel, hanem valami széppel, különlegessel van dolgunk – és mérgelődés helyett akár élvezhetnénk is, vagy legalább könnyebben elfogadhatnánk azt a kis részt, ha ismerjük a teljes képet.
Azt hiszem, szedek még egy tányérral…
Nektek is jó étvágyat! ?