A hang és a látvány is egyszerre volt félelmetes és lenyűgöző! Mintha egy keményebb banda koncertjén lennék… De csak a természet döntött úgy, hogy megmutatja hatalmas erejét – nehogy az emberek tovább mélyítsék magukban a hitet, hogy ők irányíthatnak itt bármit is… Repültek az elöl maradt szerszámok, a cserepek, itt-ott egy repülő papírszemét, zacskódarab fokozta a koncerthangulatot, és hívta fel egyben a figyelmem arra, hogy meglehetősen hanyagul lett elpakolva!

– Biztos mindjárt vége – gondoltam, és szorosabban bújtam a takarómhoz, ám a szél csitulás helyett újult erőre kapott! A hintaágy – ahol lapultam – furcsa táncba kezdett, ami egy pillanatra ijesztőnek tűnt, de mint a vidámparki hullámvasúton ülve szokás. valami furcsa élvezetet is jelentett egyben. 

Néhány esőcsepp kezdett furcsa ritmust kopogni felettem a ponyvatetőn, ettől a szél süvítésével már valóban különleges koncertté kezdett avanzsálni, és már nem csak a hintaágy, hanem a fák is táncra perdültek! Az égi fuvallat ugyanis a virágba borult fákat vette célba: szirmaikból különleges hóvihar látványát varázsolva elém. A hajam és az eredetileg meggyszínű takaró megtelt sárgába borult virágokkal…

Hiába tűnt vadnak a vihar, az ágak mintha hálásak lettek volna, hogy megszabadítja őket a feleslegessé vált részeiktől… A következő pillanatban leszakadt az ég! Az eső zuhataga már önmagában is alaposan megmozgatta a levegőt, amely a ponyva biztonságában ezerféle virágillattal fűszerezett ínyencségnek tűnt… Egyre jobban élveztem a helyzetet! Már-már megmagyarázhatatlan eufóriával töltött el az egyébként elsőre kifejezetten ijesztő helyzet!

Tombolás és megtisztulás – amit csodás megnyugvás követ! Pont mint a koncerteken, amikor a zene hatására minden indulatodat kiadva azt érzed: megkönnyebbültél… Kiadod a feszültséged és eggyé válsz a zenével!

Igen, ez az az érzés… erre hasonlít a legjobban! Csak épp ezúttal a természettel olvadtam össze! Része lettem egy pillanatra…

Épp csak annyira, hogy érezzem: mennyire eltávolodtunk tőle…

Persze tudom, a főváros nem mindenkinek a világ közepe, és országszerte biztos volt, ahol alulmúlták a nullát, nem csak a Hírek valódi hírértékében, hanem hőmérsékletben is! Sőt, az éj beköszöntével már itt a külső kerületekben is -1 fokot mutat a hőmérő! De könyörgöm: január közepén ez egy ideális hőmérséklet! Kifejezetten enyhén télies!

Persze, ha hozzátesszük, hogy kíméletlen mínuszok és ráadásul még maradnak is, akkor máris minden adott ahhoz, hogy rosszul érezzük magunkat! És ez ördögi kör, mert ettől sebezhetőbbé és manipulálhatóbbá válunk…

Csendben vacogva azon gondolkodom, mit fognak mondani, ha ne adja az ég: -10 vagy -15 fokok lesznek, ami számomra kétségkívül maga az apokalipszis – de januárban errefelé sajnos normális!

Időközben megérkeztem 23 fokos otthonunkba, de közben azon gondolkodom, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy ezt megtehetem! És hogy hányan lehetnek, akik alulfűtött szobákban hajtják ma (is) álomra fejüket, vagy épp az utcán próbálják túlélni a telet… Nos, számukra valóság a +3 fok kegyetlen hidege, – de erről már nem szólnak a hírek!

Utóirat: a kép a főváros szívében készült, egy kellemes 3 fokos délutánon… Kis esővel…