Az út szélén csak a szar maradhat… akár pelenkába csomagolva – akár szimplán annak tekintve: hajléktalanok, betegek, nyugdíjasok, munkanélküliek… Most mindent elborít a saját lábán állva kakis pelenkával dobálózó gyermek fotója… Én pedig aggódva figyelek: jön a beígért szeptember! Vajon ezúttal miről terelik el a figyelmünket?
Szoros kapcsolat áll fent közöttünk, megérett arra, hogy a nyilvánosság elé tárjam… Ma készült róla ez a kép, de nem új a viszony: hosszú hetek, azt hiszem, talán már hónapok óta tart! Voltak nehéz pillanataink, merthogy van ugyan figyelmeztető lámpája, de a kis huncut nem használja… Így a már hetek óta plátói kapcsolatunk akkor…
Szép lett a „Fradi pálya”! Oké, nekem nem minden tetszik, de azért megfelel, a játékminőség árnyékában egyenesen kiváló a stadion! Nem spóroltak semmivel, legfeljebb itt-ott „ki” egy csepp anyagot – de az egy másik történet… Most csak gyerekkorom „libalegelője” érdekel, ahogy akkor hívtuk a pályát, ha bosszantani akartuk nagyapámat! Sokszor lett azóta – nagyon helyesen…
Ez a növény mintha szégyenlené felhasználásának ily módját… Talán még abba is belegondolt, hány fa adhatta életét, hogy legyártsák és ráaggassák – és most igyekszik mielőbb benőni az egészet! Érthető: ez egy ellenzéki kampány-plakát – én is eltakarnám, ne is lássam a hazugság mai szinonimájának megtestesítőjét, én is szégyelleném! A kormányzó párt plakátját vélhetően…
A kép 2018 május 4-én éjjel készült… Egy nappal a Sajtószabadság napja után – vagyis akkor, amikor az is épp elmúlt!És igen: ebben nincs propaganda, ez valóban a magyar valóság!
Van, akinek tényleg bejön… Ha milliomos nem is lesz – de legalább alhat egy jót! És még kaparnia sem kell…