Nincs ez másképp felénk sem! Hallottál például a gonoszról, a csúf Hókusz Police-ról? Hogy a héten már megbüntettek – rendben! (Nem, nincs rendben, de mit tehetnék? Ez van!) De szerda éjjel ismét kiemelten bántak velem – mármint: kiemeltek a sorból! Igen, az én vétkem: nem ellenőriztem aznap reggel, hogy a bérelt autó kötelezője rendben van-e…
– Hogy bírod? – kérdezik tőlem gyakran, pedig a válasz egyszerű: szeretem! Nem vagyok (teljesen) hülye, nincsenek mazochista hajlamaim se, nem “felkelni és dolgozni menni” szeretek, hanem beülni az autóba azzal a tudattal, ami vár majd rám, fűszerezve az új kalandok reményével, a lehetőséggel, hogy keresztül-kasul száguldozzam a városon… Ha fáradt vagyok este: irány a…
Futárként száguldozni – különösen éjszaka – különleges kalandok lehetőségével kecsegtet… Az ember hol egy színházi backstageben köt ki, hol a Halászbástya lábánál kanyarog – ez természetes dolog. De nem tudom, lett-e volna másképp lehetőségem az Intercontinental süppedős szőnyegét koptatni, egy ismert TV társaság kontrollszobájában meglesni a technikát, vagy mondjuk bemenni egy sztriptízbárba! Ritka az unalmas…
Már eleve egy kis kavarodással indult: nem is én kellett volna elvigyem azt a rendelést! De ez már indulásra kész volt, az enyémre meg várni kellett… Hát legyen: cseréltünk! A kaputelefonhoz érve elsőre azt hittem, kezdek fáradni és 10-et ütöttem be 18 helyett – de másodjára is ezt mutatta a kijelző: tehát a nyolcas szám…
Vannak emberek, akik hatalmasabb tekintélyek hazánkban, mint az öt főméltóság… Ilyenek a pizzafutárok, a portások, a takarítónénik – és a biztonsági őrök! És ha ők egyszer begorombulnak… a Jóisten irgalmazzon nekünk, egyszeri földi halandóknak!Hogy ez mennyre így van, azzal legutóbb tegnap este sikerült szembesülnöm, miközben igen jelentősen sikerült fejlesztenem a káromkodási szókincsemet, sajnos csak magamban,…