Nem szeretem ezt az O1G-zést… mert Esterházy szavait juttatja eszembe: Ha én főnök lennék, bizonyos szint fölött nem süllyednék bizonyos szint alá. Márpedig az én életemnek én vagyok a főnöke, és bár egy pillanatig sem vitatom, hogy ez a nem épp dicsérő jelző majdnem tökéletesen illik Orbán Viktorra (majdnem, mert… Tovább olvasom
Nyugalom… Lassan már el is felejtjük ezt a szót! Pedig mindenki erre törekszik, annak ellenére, hogy mindenkinek kicsit mást jelent! Reggel úgy ébredtem fel, hogy végre nem kellett épp rohannom sehova. Igyekeztem hát kiélvezni ezt a különleges helyzetet. A fürdőbe menet előbb bedugtam a sütőbe a tegnapról megmaradt tököt –… Tovább olvasom
Kikerült a kereszt a Parlamentre – hirdeti az Index egyik főcíme. Hogy ez jó hír vagy rossz… ki hogy éli meg! Én elsőre csak álmosan felnéztem: mi van? Gyerekkorom egyik kedvenc ünnepén keresztről sokáig nem is eshetett szó, hiszen a hetvenes években ez kerülendő volt – de nem is igazán… Tovább olvasom
Nem érdekel, hogy ezrek, százezrek, vagy milliók vesztek oda a koncentrációs táborokban – mert az Egy is sok, a Tíz már rengeteg, és az összes többi adat olyan érthetetlen borzalom, amit emberi agy – és lélek – képtelen felfogni is, nemhogy feldolgozni! Az erről szóló megemlékezéseket én mégis erőltetettnek, és… Tovább olvasom
Két vers… Az egyik Illyés Gyula költeménye, mely 1956 októberében röplapokon keresztül jutott az olvasókhoz – és még a Kádár korszak vége felé sem kerülhetett verseskötetbe. A másik Márton László verse, 1992-ben született, amikor épp tombolt a szabadság – vagy legalábbis: a szabadságba vetett hit. A két vers: Illyés Gyula:… Tovább olvasom
Nem védem a cigányokat! Már csak azért sem, mert számomra ennek a mondatnak nincs jelentése: nekem minden ember EMBER, amíg meg nem győz az ellenkezőjéről, és minden más – nemzetiség, vallás, társadalmi vagy bármilyen más státusz – csak ezután létezhet, de magát az embert nem ez határozza meg, hanem a… Tovább olvasom
Szappanbuborékok… Sok gyereknapon voltam idén – szinte mindegyiken ott szálltak… Gépből, fújókából, unikornisból… Talán csak itt nem voltak jelen! Kicsit azt éreztem, őket nézik annak: szépek, színesek – néhányat idő előtt megsemmisítenek, néhányat megcsodálnak – a többség némán nézi, ahogy a semmibe vesznek!Csakhogy ők NEM szappanbuborékok, hanem gyerekek! Akikre ráadásul… Tovább olvasom
Avagy: legszebb öröm a köröm, amíg a hatóság hagyja! Rendnek lenni, értem én… A törvény betűje védi a rend éber őrét, és elvileg védi a társadalmat! De hol marad a “szolgálunk és védünk”?!? Hol marad az ember, akiért az egész létrejött? Évekig viccelődtem, hogy manapság (még az Első Orbán kormány… Tovább olvasom
A kép 2018 május 4-én éjjel készült… Egy nappal a Sajtószabadság napja után – vagyis akkor, amikor az is épp elmúlt!És igen: ebben nincs propaganda, ez valóban a magyar valóság!
Emlékezünk vagy elmegyünk mellette… de 32 éves lett e tény… Nem kerek, nem is különleges évforduló – talán a választási eredmények árnyékában bújkáló “Paks II” dosszié teszi mégis kiemeltté ezt a megemlékezést! 32 éve ezekben a napokban a Svéd készülékek fura dolgokat jeleztek, és mi még nem is sejtettük, milyen… Tovább olvasom