Szökőévnek szökőnapjánSzomorú lett Süsü sárkány,Egy fejével zokogta szétSzülőjének halálhírét. PomPom nem lejtőzik a fán,Picurt sem vár suli után.Radír Pók és Sün Balázsprogramja is zokogás. Pedig vidámnak kell lenni,Mert csak a szerző ment pihenniItt marad a sok-sok társ:Mirr-murr, Csacsi, Ho-horgász… Egy élet műve, ezer alak,Kik velünk nőttek az évek alatt,Itt maradnak… Tovább olvasom
Mintha kiszakítanának belőled egy darabot… Csak úgy, értelmetlenül! Nem tudod az okot, nincs válasz, csak a bénító fájdalom! Aztán lassan, nagyon lassan megtanulsz újra lélegezni… ez az első lépés. Apró, ámde annál fontosabb. A bénultság még uralja a tested, még nem akarsz mozdulni, gondolkodni végképp nem – de már lélegzel…… Tovább olvasom
Emlékszem, alig volt pár hete – na jó, talán pár hónapja, amikor meséltem nagyapám történetét. Te tátott szájjal hallgattad, és utána megegyeztünk: mindketten így kívánunk távozni, ha majd eljön az ideje… Szegény kisöreg, eltemette nagyanyámat, majd csendesen ő is meghalt… ez az élet rendje, szép kor megéltek, két gyereket neveltek… Tovább olvasom