És igen: ha ÉN tudtam róla, hogy vészhelyzet közeleg, és össze kell ütni egy B, meg mellé egy C és D tervet, akkor ezt egy milliók életéért felelős kormánynak is illendő lett volna észrevennie!

De az sem az én dolgom lenne, hogy úton-útfélen hangoztassam: most nem a kormánnyal/ellenzékkel/migránsokkal/zsidókkal/pirézekkel/(stb. a nem kívánt rész törlendő) kellene küzdeni, hanem azzal a képen olyan kis király vírussal, amelyik nem csak hazánkat tiszteli meg, hanem átsöpör a világon. Na jó: csak a Földön! Az kéne most legyen az ellenség, most kellene a „harcolni kell” és egyéb dumák!

És való igaz, hogy komoly lemaradásban vagyunk (és nem vigasztal, hogy másokhoz képest azért egész jó helyen), de az nem egy építő kritika, hogy „márpedig követeljük”, különösen akkor nem, ha másnap az ellenkezőjét követelik hasonló vehemenciával. Most a „fiúk, azt gondolom, ezt lehetne” időszaka kéne legyen, tényekkel-érvekkel, és ha erre nem lépnek, akkor utólag(!) majd lehet felelősségre vonni, vagy ezzel kampányolni!

De hiába állunk mi a legjobban a korona-statisztikában, ha nálunk omlik majd össze elsőnek az egészségügy, a gazdaság, és az elhúzódó járvány miatt éhendöglik a fél ország! Statisztikailag mindenkinek van 13 milliója a párnájában – a valóság azonban kicsit másként fest: a többség egy havi tartalékkal sem rendelkezik! Legfeljebb pár kilónyi liszttel…

Hogy ezt néhány hasonlóan hatalommániás kollégája, akiknek Orbánnal ellentétben arról sincs elképzelése, hogy hogyan szerezzék meg a bársonyszéket és mit is kezdjen vele… – miért nem tudja felfogni? Miért nem képes legalább most úgy tenni, mintha az emberek is érdekelnék őket… – azt nem tudom!

Elvétve akadt egy-két értelmesebb, de ma már őket is csak az érdekli, hogy „Orbánnak mennie kell”! Amivel maximálisan egyetértek, mert ember még annyi kárt nem okozott, mint ő… De engem az is érdekel: mi lesz utána???

Azzal az emberrel még nem találkoztam, aki azt mondaná, hogy „oké, utállak, de igazad van, csináljuk, mert ez kell az országnak!” – pedig ennek MOST rohadtul itt lenne az ideje… De már látszatra sem tesznek így!

És EZ ijesztő!

Nem, nincs jó döntés… én a suliügyben olyan megoldásra törekedtem volna, ahol az igazgatók dönthetnek. Vidéken indokolatlan még a bezárás, ott több kárt okoz, és nagyobb veszélyt jelent, mint a vírus, szerintem. A városokban pedig meg lehetett volna szervezni, hogy aki tud, otthonról csatlakozzon be az órákba. Így kiscsoportok lettek volna, ellenőrzött körülmények között, és az anyag is halad valamennyire. De mindenképp olyan szakmai bizottságot raknék oda a döntéshez, aki látott már gyereket… és járt mostanában iskolában! Na igen, és nem kormány- vagy ellenzékpárti, hanem (gyerekpárti)szakember!

És igen, valamit kéne mondani a körülöttem százával megtalálható zenészeknek, sportolóknak, színészeknek, rendezvényeseknek, mert ez a pökhendin odahajított „Közös kárviselés” ez erős kegyelemdöfés volt az embereknek…

Orbánt és baráti körét speciel valóban utálom, már Nagy Imre koporsója mellett is hiteltelen volt, és az élet azóta sokszor igazolt. Ezt már aligha fogom levetkőzni, és sokat tett azért, hogy ez ne változzon…
De ő a miniszterelnök, akár tetszik nekem, akár nem. Amilyen ellenzék van, még egy jó darabig így lesz… Ha tudnék bárkit, aki alkalmas lenne – szerintem éjt nappallá téve szervezném a bukását, de egyelőre nem kell ettől féljek. Pedig bárki jobb lenne, ha legalább azt tudja, mit akar…

Én leírom, amit gondolok… Nem mondom, hogy nem örülök, ha sokan látják, de beérem azzal is, ha egy van, aki elgondolkodik. Nem kell egyetértsen, nem célom – csak hogy gondolja át a dolgokat. Akkor már megérte leírni. Általában azok a firkáim, amiket szeretek, jó, ha ötven emberhez eljutnak, talán most már százhoz.
A hitelességemben pedig reggel a tükör a legfőbb mérce. Ami mentén szövődnek a gondolataim, azt tíz éve épp úgy határoztam meg, mint ma. A koordinátarendszer ugyanaz, ha egy-két dolog változott is.

De ez a firka például örülök, hogy kicsit pörög, talán ez is segít, hogy most ne az ítélkezésen, hanem az összefogáson legyen a hangsúly.
És ha most kissé csapongónak és dühösnek tűnök, az pont azért van, mert folyamatosan ennek ellenkezőjével szembesülök, és ez nagyon sötét napokat vetít előre…