Alig néhány éve még rendszeresen súlyos pénzeket kellett elköltsünk arra, hogy – jelenleg 28 éve tartó – kapcsolatunknak ne a Magyar Állam vessen véget! Kedvesemet ugyanis Erdélyből „importáltam”, ami azzal járt, hogy innentől kezdve nemkívánatos személyekké váltunk. Bár én Budapesten születtem és törvényesen összeházasodtunk, együtt neveltük négy gyerekünket, miközben két helyen végeztünk társadalmi munkát (ingyen),…
Hallgatom az MTI legfrissebb híreit az autóban… „Maradnak a kíméletlen mínuszok” – mondják a végén, minek hallatára azonnal végigfut a hátamon a hideg! Gyorsan megnyugtatom magam: az autóban 24 fok van, így kellemes körülmények közepette száguldozhatok melegebb égtájakra… Közben azért lopva rápillantok a műszerfalra: 3 fok, pluszban! Nekem kutyahideg, és maga a fagyhalál a kintlét,…
A disznó viccekért sokan rajonganak, ez azonban már inkább kész röhely! Mert valahogy mostanában kicsit sok itt a disznóság! Értem én, hogy az ország miniszterelnöke akkor sem foglalkozik disznóvágással, ha kedvenc időtöltése a kolbász töltés – persze a foci után. Hogy éppen melyik disznó a soros, az meghaladja figyelmének lehetőségeit. Szerencsére ezért (is) vannak miniszterei,…
Búcsúzik egy év, köszöntünk egy újat: ez most a vidámság, a mulatság ideje – és annak, hogy békés, boldog új esztendőt kívánjunk mindenkinek! Meg is tenném, de valami azt súgja: ez az év nem a békességről fog szólni… A világ – és sajnos benne a mi országunk kifejezetten – valamiért épp nem a béke felé…
Nézem a szertehulló szikrákat, beszippantom azt a jellegzetes illatot… Olyan varázslatos az egész! Pedig pici villanások összessége, naponta látom egyenként őket, mégis csak így együtt jelentik, hogy karácsony van: a szeretet és a fény ünnepe! Apró szikrák: egy mosoly, egy meglepetés… egy lehetőség, egy lehetetlenség… egy telefon, egy SMS… egy érkezés, egy fénykép… egy illat,…
Hogy kit és mennyiért vettek meg baloldalon? Nem tudom! De szeretném hinni, hogy jó pénzért tették, mert, ha kiderülne, hogy csak szimplán „tényleg ennyire bénák” – akkor itt már nincs remény… Nem értem! Mindenki fel van háborodva a hatalmasok ámokfutásán. Én is. És bárhova megyek, szinte minden ismerősöm, még a korábban a FIDESZ felé elkötelezettek…
Sokszor mondogatom: ha létezik a Pokol nevű intézmény – és valóban kénköves tüzek várnak ránk ott – akkor sincs ok az aggodalomra: az emberi szervezet olyan csodálatos, hogy ahhoz is fog alkalmazkodni! Hogy létezik-e egy másik dimenzió, amely a halál után vár ránk – ma is csak sejtem, pedig volt szerencsém kicsit átkandikálni. De hogy…
– Még sincs olyan hideg! – gondolta valaki ebben a momentumban pillanatban… Vagyis akkor semmi nem gátolja meg őket abban, hogy – hosszas tűnődés után – megünnepeljék 1956-ot! Igaz, én azt sem tudom: mit lehet ezen ünnepelni? Elég szarul jöttünk ki belőle, sokan meghaltak… Igen, van, aki szabadságharcosként. Van, aki ártatlan áldozatként és van, aki…
Úgy tartják: az otthon az a hely, ahol várják az embert… ha ez igaz, akkor én ma hazaérkeztem! Faramuci kijelentés ez akkor, ha olyan helyre tartasz, ahol az otthon valami egészen mást jelent mindenkinek! Számtalan tragikus történet őrzi, hogy kit hogyan fosztottak meg a családi fészektől – egy közös pontjuk van: nem ők tehetnek róla! – Haggyad…
Nem tisztem minősíteni senki produkcióját, nem az én dolgom eldönteni, hogy kinek mi tetszik. Hogy a saját világomba kit engedek be, arról pedig a távirányítóval vagy a jegyvásárlással döntök – és szeretem azt hinni, hogy a közönség is így tesz. Persze nem mindig, de az egy másik történet… Most sokkal inkább azon gondolkodom, melyik a…